2095-ig nem tér vissza

Fényes üstökös látható húsvétkor, ha szerencsénk van

Az üstököst februárban fotózták le speciális berendezéssel.

(Bild: Wikimedia Commons/Jan Beránek/CC BY 4.0)

Hétfőn még zavaró a telihold fényes fénye, de a következő napokban kis szerencsével szabad szemmel is látható lehet egy csóvacsillag az esti égbolton. A 12 P/Pons-Brooks üstökös 71 év után jelenleg ismét közeledik a Naphoz.

A húsvéti hétvégétől, amint a Hold már nem zavarja, "éppen csak látható lehet a sötét égbolton" - magyarázta Michael Jäger üstökösszakértő, a martinsbergi (Alsó-Ausztria) csillagászati központ elnöke. "Szabad szemmel még nem láttam, de itt nagyon rossz az időjárás" - mondta Jäger, aki 1998-ban felfedezte a 290P/Jäger üstököst.

Az üstökös fényesen ragyoghat
A 12 P/Pons-Brooks hajlamos a fényességkitörésekre. A 19. és 20. században az üstökös visszatérésekor egyik napról a másikra jelentős fényességugrásokat figyeltek meg - magyarázta Jäger. Figyelemre méltó volt, hogy ez a fényesedés jóval azelőtt történt, hogy az üstökös elérte volna a Naphoz legközelebbi pontját (perihélium), "minél közelebb került a Naphoz, annál kisebbek voltak a fényességkitörések".

Az üstökös április 21-én éri el a Naphoz legközelebbi pontját. Nagymértékben ferde pályája miatt a perihélium előtt csak Közép-Európában lesz látható - számolt be Alexander Pikhard a Bécsi Csillagászati Egyesület (WAA) munkatársa.

A magot körülvevő burok zöldesen csillog
Jäger azt ajánlja az érdeklődőknek, hogy az üstököst "a napnyugta utáni rövid, körülbelül 90 perces ablakban" keressék. A csóvacsillag alacsonyan van a horizonton nyugat-északnyugat felé, "de még mindig elég magasan, és ott már elég sötét van". Nem árt, ha legalább távcső van nálad, hogy jobban láthasd az üstököst a zöldesen izzó kómával, a magot körülvevő diffúz izzó burokkal. Lassan kezd kialakulni egy porcsóva is, "ami azért jó, mert éjszaka emberi szemmel jobban láthatjuk, mint az eddig domináló kék ioncsóvát" - mondja Jäger.

1812 júliusában fedezték fel
A 12 P/Pons-Brooks üstökös 71,3 évente egyszer kerüli meg a Napot egy elnyúlt elliptikus pályán. Az égitestet 1812 júliusában Jean-Louis Pons fedezte fel a Marseille-i Obszervatóriumban, majd 1883-ban William R. Brooks fedezte fel újra egy pályahibát követően. A Nap körüli keringési idejével a WAA főnöke, Pikhard szerint pályája hasonló a jól ismert 1P/Halley üstököséhez.

Az üstökös akkora, mint Bécs
Jäger szerint a Halley-üstökössel együtt a 12 P/Pons-Brooks az egyik legnagyobb periodikus üstökös. Míg az 1P/Halley magja körülbelül 15 kilométeres, addig a 12 P/Pons-Brooksé körülbelül kétszer akkora, 30 kilométeres - és nagyjából akkora, mint az osztrák főváros, Bécs átmérője.