Az őrök a végén vannak
“Hatalmas rendetlenség”: segélykiáltás a börtönökből
Idén már több mint 60 börtönőr sérült meg támadásokban. Miközben a rabok - különösen a külföldi elkövetők - száma folyamatosan nő, az őrökből égető hiány van. A szakszervezet a végsőkig eljutott!
Már semmi sem működik! A börtönrendszerben uralkodó feszült helyzet a személyzet képviselőinek többszöri felháborodása ellenére sem változott igazán. Éppen ellenkezőleg, a külföldiek magas száma még rosszabbá tette a helyzetet, mondják. Egyes börtönökben, különösen az előzetes letartóztatásban a gyanúsítottak akár 90 százaléka is külföldi állampolgárságúnak mondható, összesen mintegy 52 százalékuk - és közülük is sokan harmadik országból származnak, akiknek vallási és kulturális nézetei különböző problémákat okoznak.
Ennek a csoportnak a hajlandósága a köztisztviselőkkel szembeni erőszak alkalmazására is jelentősen magas. Valószínűleg ez is magyarázza a támadások számát. Az előző évben már 158 olyan támadás történt, amelyben a börtönőrök végül megsérültek. A be nem jelentett esetek száma természetesen jóval magasabb. A helyzet azonban 2024 januárja és áprilisa között sem javult, amikor 64 esetet regisztráltak. Ehhez jönnek még a mentálisan instabil elkövetők, akiket a nap 24 órájában állandóan videós fogdákban kell megfigyelni.
A tisztek kritikája általában süket fülekre talál
Mivel a közeljövőben nem várható javulás a fogvatartottak létszámában, az illetékes minisztérium egyes felettesei nem találtak más megoldást, mint hogy 15 százalékkal megemelik a maximális fogvatartotti létszámot, amelyet minden börtön esetében törvény szabályoz, hogy a statisztikák szépítettek maradjanak.
Albin Simma igazságügyi szakszervezeti vezető számára ez több mint végzetes fejlemény: "A megoldás az volt, hogy a 100 százalékból 115 százalék lesz. Ha ez nem lenne ilyen drámai, nevetnénk rajta". A végrehajtói területen még mindig tomboló létszámhiány mellett ott van a nyugdíjazási hullám is, ami a jelek szerint meglepte a politikusokat, különben az őrök többsége szerint reagáltak volna.
A szakszervezet mindig is új épületet követelt egy olyan nagy és elavult intézménynek, mint a bécs-józsefvárosi börtön, de vagy a költségek túl magasak, vagy más érdekek állnak az útjába.
Albin Simma, Vorsitzender der Justizwache-Gewerkschaft, lässt kein gutes Haar an den Entscheidungen im Ministerium.
Bild: GÖD
Ehhez jön még Ausztria legnagyobb előzetes letartóztatási börtönének, a hírhedt Bécs-Josefstadti börtönnek az átépítése, amely már folyamatban van.
Túlzsúfolt börtönök és veszély az utcánMost a rabokat át kell szállítani, ami még nagyobb nyomást gyakorol a többi szövetségi állam már amúgy is túlterhelt börtöneire. Különösen a tisztek biztonsága szempontjából. Míg a súlyos bűnözőkkel szemben bevetett rendőri erők természetesen páncélozott járművekkel közlekednek, addig a börtönőröknek gyakran régi kisbuszokkal kell dolgozniuk.
A politika és a hatóságok döntéshozóit láthatóan az is teljesen meglepte, hogy az átalakítás hatással lenne a szolgálati működésre. Csak vészmegoldásokkal dolgoznak. Simma időnként rezignáltnak tűnik: "Most a Josefstadt dolgozóinak tíz évig kell elviselniük az építkezési zajt, a koszt és a vészhelyzeti műveleteket a politikusok mulasztásai miatt, csak azért, mert senki nem volt képes előre tervezni, ami tulajdonképpen egy hatalmas zűrzavar".
Eközben az igazságügyi alkalmazottak már nagyon várják a nagy durranást.
Életfogytiglani börtönbüntetés Steinben: "Egy pillanat alatt újra megtenném"
"Ezzel a diplomával nem megyek börtönbe" - Johann Hadrbolec évtizedekig hallotta ezt a mondatot. A jogi doktor egész szakmai életét a büntetés-végrehajtásnak szentelte. "Újra megtenném. Ez a munka mindenféle területre elvisz" - mondja. Dr. Hadrbolec egy női börtön vezetője volt, majd a hírhedt alsó-ausztriai Stein börtönben, ahol még lázadás is volt.
Az ok: a politikusok többször is bejelentették, hogy enyhíteni akarnak a börtönkörülményeken. Például televíziót, kibővített látogatási jogot stb. ígértek, de semmi sem történt. "Elnézték, hogy a rabok nem tűrnek el mindent. Én ezt megértettem. Egy nap fémmel kopogtatták a rácsokat, matracokat dobáltak az udvarra és felgyújtották" - emlékszik vissza az egykori börtönigazgató. Végül mindazt, ami ma bevett gyakorlat, a minisztérium engedélyezte.
A jogász összefoglalja, mennyire fontos volt, hogy az elítélteket értelmesen lefoglalják. "Az én időmben 25 különböző szakmában képeztünk ki, a szakácstól a lakatosig" - folytatja az egykori igazgató. Még kórus is volt. Nem támogatja a börtönök megszüntetésének gondolatát. Az elítélteket bíróság elé kell állítani. Arra a kérdésre, hogy valóban több-e ma a késes támadás, mint 20 évvel ezelőtt, igennel válaszol.
Egy kérdés még ma is foglalkoztatja az ügyvédet: miért csak egy börtön van a nők számára. Feltételezése: "A nőt kitartásra, a férfit csúcsteljesítményre programozzák...".
This article has been automatically translated,
read the original article here.
Da dieser Artikel älter als 18 Monate ist, ist zum jetzigen Zeitpunkt kein Kommentieren mehr möglich.
Wir laden Sie ein, bei einer aktuelleren themenrelevanten Story mitzudiskutieren: Themenübersicht.
Bei Fragen können Sie sich gern an das Community-Team per Mail an forum@krone.at wenden.