Az őrök a végén vannak

“Hatalmas rendetlenség”: segélykiáltás a börtönökből

Idén már több mint 60 börtönőr sérült meg támadásokban. Miközben a rabok - különösen a külföldi elkövetők - száma folyamatosan nő, az őrökből égető hiány van. A szakszervezet a végsőkig eljutott!

Már semmi sem működik! A börtönrendszerben uralkodó feszült helyzet a személyzet képviselőinek többszöri felháborodása ellenére sem változott igazán. Éppen ellenkezőleg, a külföldiek magas száma még rosszabbá tette a helyzetet, mondják. Egyes börtönökben, különösen az előzetes letartóztatásban a gyanúsítottak akár 90 százaléka is külföldi állampolgárságúnak mondható, összesen mintegy 52 százalékuk - és közülük is sokan harmadik országból származnak, akiknek vallási és kulturális nézetei különböző problémákat okoznak.

Ennek a csoportnak a hajlandósága a köztisztviselőkkel szembeni erőszak alkalmazására is jelentősen magas. Valószínűleg ez is magyarázza a támadások számát. Az előző évben már 158 olyan támadás történt, amelyben a börtönőrök végül megsérültek. A be nem jelentett esetek száma természetesen jóval magasabb. A helyzet azonban 2024 januárja és áprilisa között sem javult, amikor 64 esetet regisztráltak. Ehhez jönnek még a mentálisan instabil elkövetők, akiket a nap 24 órájában állandóan videós fogdákban kell megfigyelni.

A tisztek kritikája általában süket fülekre talál
Mivel a közeljövőben nem várható javulás a fogvatartottak létszámában, az illetékes minisztérium egyes felettesei nem találtak más megoldást, mint hogy 15 százalékkal megemelik a maximális fogvatartotti létszámot, amelyet minden börtön esetében törvény szabályoz, hogy a statisztikák szépítettek maradjanak.

Albin Simma igazságügyi szakszervezeti vezető számára ez több mint végzetes fejlemény: "A megoldás az volt, hogy a 100 százalékból 115 százalék lesz. Ha ez nem lenne ilyen drámai, nevetnénk rajta". A végrehajtói területen még mindig tomboló létszámhiány mellett ott van a nyugdíjazási hullám is, ami a jelek szerint meglepte a politikusokat, különben az őrök többsége szerint reagáltak volna.

A szakszervezet mindig is új épületet követelt egy olyan nagy és elavult intézménynek, mint a bécs-józsefvárosi börtön, de vagy a költségek túl magasak, vagy más érdekek állnak az útjába.

Albin Simma, Vorsitzender der Justizwache-Gewerkschaft, lässt kein gutes Haar an den Entscheidungen im Ministerium.

Ehhez jön még Ausztria legnagyobb előzetes letartóztatási börtönének, a hírhedt Bécs-Josefstadti börtönnek az átépítése, amely már folyamatban van.

Túlzsúfolt börtönök és veszély az utcánMost a rabokat át kell szállítani, ami még nagyobb nyomást gyakorol a többi szövetségi állam már amúgy is túlterhelt börtöneire. Különösen a tisztek biztonsága szempontjából. Míg a súlyos bűnözőkkel szemben bevetett rendőri erők természetesen páncélozott járművekkel közlekednek, addig a börtönőröknek gyakran régi kisbuszokkal kell dolgozniuk.

A politika és a hatóságok döntéshozóit láthatóan az is teljesen meglepte, hogy az átalakítás hatással lenne a szolgálati működésre. Csak vészmegoldásokkal dolgoznak. Simma időnként rezignáltnak tűnik: "Most a Josefstadt dolgozóinak tíz évig kell elviselniük az építkezési zajt, a koszt és a vészhelyzeti műveleteket a politikusok mulasztásai miatt, csak azért, mert senki nem volt képes előre tervezni, ami tulajdonképpen egy hatalmas zűrzavar".

Eközben az igazságügyi alkalmazottak már nagyon várják a nagy durranást.

Életfogytiglani börtönbüntetés Steinben: "Egy pillanat alatt újra megtenném"
"Ezzel a diplomával nem megyek börtönbe" - Johann Hadrbolec évtizedekig hallotta ezt a mondatot. A jogi doktor egész szakmai életét a büntetés-végrehajtásnak szentelte. "Újra megtenném. Ez a munka mindenféle területre elvisz" - mondja. Dr. Hadrbolec egy női börtön vezetője volt, majd a hírhedt alsó-ausztriai Stein börtönben, ahol még lázadás is volt.

Az ok: a politikusok többször is bejelentették, hogy enyhíteni akarnak a börtönkörülményeken. Például televíziót, kibővített látogatási jogot stb. ígértek, de semmi sem történt. "Elnézték, hogy a rabok nem tűrnek el mindent. Én ezt megértettem. Egy nap fémmel kopogtatták a rácsokat, matracokat dobáltak az udvarra és felgyújtották" - emlékszik vissza az egykori börtönigazgató. Végül mindazt, ami ma bevett gyakorlat, a minisztérium engedélyezte.

A jogász összefoglalja, mennyire fontos volt, hogy az elítélteket értelmesen lefoglalják. "Az én időmben 25 különböző szakmában képeztünk ki, a szakácstól a lakatosig" - folytatja az egykori igazgató. Még kórus is volt. Nem támogatja a börtönök megszüntetésének gondolatát. Az elítélteket bíróság elé kell állítani. Arra a kérdésre, hogy valóban több-e ma a késes támadás, mint 20 évvel ezelőtt, igennel válaszol.

Egy kérdés még ma is foglalkoztatja az ügyvédet: miért csak egy börtön van a nők számára. Feltételezése: "A nőt kitartásra, a férfit csúcsteljesítményre programozzák...".